Anatómiai laikusok, vagy éppen tájszólás-gondolkodású testtan professzorok, furcsa agyúak, és földönkívüliek, valamint mindezek komplemetere: figyelem. A szó, mely ezen minőségbe akár műszónak is tekinthető a VÁLL.
Naigen, azt azért jóformán elég sokan sejtik, hogy naggyából mire szoktuk használni ezt az elnevezést. Néhány példa:
- "Barnabás, oldalra tekintet, majd vállat vont és tovább haladt."
- "Vállvetve kűzdöttek a kritikus hőség ostromlói."
- "Vállára vette Mirtill súlyos batyuját, és északnak indultak"
- "Ábel nagy követ vett le testvére válláról, azzal, hogy felajánlotta Ő veséjét a nyugdíjjas telefonközpontosnak."
Ezen életszerű mondatok hallatán, a korábban még kétkedők is minden bizonnyal homlokukra csaptak, 'jatényleg' érzelmi kitörés közepette.
Tehát a vállunk nem más, mint felső végtagunk, azaz karunk csatlakozási pontja törzsünkhöz (ízeltlábúak kedvéért: torhoz). Ez egy forgáspont, mely mentén tud a karunk kőrözni nekünk, ha éppen úgy akarjuk tőle. Jó esetben, alapállapotban, ez testünk legszélesebb pontja. Két vállunk összeérintése akadályok hada miatt nem kivitelezhető, de mondjuk talán ez nem is egy nagy katasztrófa. A játékban a váll zónában történik a lezsírozás, és ide csapódik be az ütés maga is, amit a söprés szintén ezen helyen követ.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.