Az eset, mikor Zakariás kiszúrta
Történt egyszer, hogy Zakariás és ívhegesztő jóbarátja Döme, éppen málnakrémes puding-varázst lakmároztak Döme nagymamájának étkezőjében. Nagyon ízletes nyalánkság volt ez, a nagymama különleges specialitása. Nyár lévén a külső bevonat, a málnakrém kissé folyósabb volt a megszokottnál, így Döme, akárhogy sokadjára ette e mesterművet, leette frotír térdzokniját. Rácsodálkozott, majd felnevetett.
- Odasüss Zakariás, milyen egy malac vagyok, leettem magam. - mutatott lábára, és mondanom sem kell, kört formált újjaiból. Hó-hó, de Zakariás dörzsölt egy alak volt, nem nézett bele, sőt mutatóújját jól beirányozva kiszúrta azt.
- Hoppá. - csodálkozott a kis Dömötör. Mjad illedelmesen tartotta vállát a három kiérdemelt ütésért.
Lezsíroz. Üt. Üt. Üt. Söpör.
- Köszönöm. - hálálkodott Dömi.
- Nagyon szívesen. - szólt kaján vigyorral az arcán a szemfüles célzóművész, Zaki.
Vége
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.