Második terminusz techikuszként egy korábban már használt fogalom követekezik. Társadalmunk aktív szókincsének részét képezi megközelítőleg 87,3%-ban: ÜTÉS.
Szótő: üt (ige), melyet az "-és" szuffixummal főnévi igenévvé képzünk. A képzés befejeztével a szó, posztgraduális karrierjét tekintve a mi esetünkben egyfajta végpontnak, végcélnak értendő. Ennek oka, hogy a játék során a korábbiakban tárgyalt kör-be való "belenézés" (lsd. később) jutalma, büntetése maga az ütés.
Az ütés nem más, mint mikor ökölbe szorított kezünkkel, markunkkal sújtunk játékostársunk vállára, miután azt (a vállat) lezsíroztuk. Az ütést minden estben söprés követ (figyelem, az imént említett zsargon feloldása kronlogia távlatokban történik meg).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.